TrendaLelke

Igen, én is zsigerileg erősebben szorítom a táskámat, ha egy népesebb roma gyülekezet mellett haladok el. Ha hírekben azt hallom, hogy gereblyenyéllel, lapáttal és bottal verték félholtra egy 16 éves fiút, villog a fejemben, hogy romák voltak. És igen, dühös voltam, amikor egy roma iskolának titulált intézményben tartott kosáredzések után két hónapig tetűirtó samponnal éltük meg a mindennapokat. Ezek tények, de változom és változtatok, mert nem hiszek az eleve elrendelés elvében, és abban sem, hogy a világ csak fekete és fehér. Segítek, ahol kell. Ha nehéz a terep, az még jobban inspirál. Pajkó Andrea írása.

Képzeld el, hogy közmunkás vagy. Vagy épp alkalmi munkából tengődsz. Kapsz ugyan családi pótlékot és gyest, ha gyereked van, de azért kemény az életed. 50-60 ezer forintból élelmiszert kell venned, be kell fizetned a lakásfenntartás költségeit (ha nem fizetsz rezsit, kikapcsolják az áramot, a vizet), aztán persze ott van még a gyermekek iskoláztatása, a közlekedés, a ruházkodás. Nincs pénzed? A kisboltban talán vásárolhatsz hitelbe, vagy az uzsorástól kérhetsz kölcsönt. A játékban akkor nyersz, ha sikeresen túléled a hónapot. Nem, nem vicceltem. A játékot úgy hívják, hogy Szociopoly, és mi egy délelőttre belemerültünk a mélyszegénység bugyraiba.